A mese

Előszó

2025.11.07

Gondolhatnád, hogy ez is csak egy kórház, ahol gyerekeket gyógyítanak. Olyan, mint bármelyik másik. Fehér köpenyesekkel, akik mindig rohannak valahonnan valahová; fertőtlenítő szaggal, ami émelyítően keveredik az emberek, a felmosószerek és más megmagyarázhatatlan eredetű anyagok szagával. Ez az a szag, amitől rögtön visszahőkölsz, amikor belépsz...

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ház, amely nem erdők mélyén, nem hegyek tetején bújt meg, hanem a város szívében állt. Nem kastély volt, nem palota, hanem egy gyermekeknek épült menedék. Ám ahogy az idő telt, ez a ház mesévé, legendává vált és nem csak azért, mert rengeteg sors, könny és mosoly ivódott a falaiba, hanem mert...

A mesékben a hősök gyakran palotákban élnek, fegyverük aranyból van és nem félnek a veszedelemtől. Ebben a történetben azonban a hősök fehér köpenyt viselnek, nem lovagi páncélt. És nem palotában dolgoznak, hanem… az alagsorban.

Ahogy minden jó mese elérkezik a végéhez, eljött a pillanat, amikor a B épület története nemcsak múlt és jelen, hanem jövő is lehetne. Egy jövő, amelyet valaha papíron megálmodtak, majd lassan elfelejtették. A B épületből új álom született: modern, barátságos terekben gondolkodtak, ahol minden szeglet a gyógyulást szolgálná – kívül-belül...

bepulatlegendaja@gmail.com
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen!