1. fejezet: Az aranykor
2025.11.06
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy különös ház, amely nem erdők mélyén, nem hegyek tetején bújt meg, hanem a város szívében állt. Nem kastély volt, nem palota, hanem egy gyermekeknek épült menedék. Ám ahogy az idő telt, ez a ház mesévé, legendává vált és nem csak azért, mert rengeteg sors, könny és mosoly ivódott a falaiba, hanem mert lebontották. Majd ötven éven át az emberek csak várták, várták a csodát, hogy egyszer talán újjászületik, hogy újra menedéke lesz a gyógyulni vágyó gyermekeknek. Ez a mese napjainkban is folytatódik. Mi írjuk együtt, mi döntjük el, hogy mi lesz a vége.

Az egykori Fehér Kereszt székháza ma a Semmelweis Egyetem II. Sz. Tűzoltó utcai Gyermekgyógyászati Klinikájának főépülete (Forrás: semmelweis.hu)
A történet réges-régen, több mint száz esztendővel ezelőtt kezdődött. Akkoriban sok fiatal indult el a falvakból a városba a jobb élet reményében. A régi, összetartó családok lassan széthullottak. Sok nem kívánt, nem tervezett gyermek született és a sok magára maradt gyermek számára alig akadt, aki oltalmat nyújtson. 1896–97-ben jószívű emberek és nemes lelkű egyesületek a Tűzoltó utcában egy új házat emeltettek és az ennek az épületnek pár szobájában, szűkösen bár, de egy barátságos gyermekmenhelyet hoztak létre. Olyan nagy volt a lelkesedés, hogy még a király, Ferenc József is eljött az alapkőletételre.
Aztán elérkezett egy különleges esztendő: 1901-ben törvény született, amely kimondta, hogy az állam kötelessége minden városban menhelyet emeltettni, mert a gyermekek sehol sem maradhatnak egyedül. Ez volt az a varázsige, amely elindította a mi mesebeli házunk születését.

A Menhely főépülete (Forrás: A Heim Pál Gyermekkórház Bőrgyógyászati Osztályának története, Pók Zsófia)
Így esett, hogy az Üllői út 86. szám alatti nagy telken, Ybl Lajos tervei alapján megépült a főváros menhelye. 1908-ban, a nagy megnyitón gróf Andrássy Gyula belügyminiszter is részt vett. Nem volt akármi ez a ház: fényárban úszott, meleg központi fűtés tette otthonossá, voltak benne fürdőszobák és mosdók, sőt telefon és villanycsengő is szólt benne.

A Menhely helyszínrajza (forrás: Építő Ipar 33. évf. 1. sz. 3. o. 1909. január 3.)
