4. fejezet: Az álmok tovább élnek
2025.11.03
Ahogy minden jó mese elérkezik a végéhez, eljött a pillanat, amikor a B épület története nemcsak múlt és jelen, hanem jövő is lehetne. Egy jövő, amelyet valaha papíron megálmodtak, majd lassan elfelejtették. A B épületből új álom született: modern, barátságos terekben gondolkodtak, ahol minden szeglet a gyógyulást szolgálná – kívül-belül átalakítva, a gyerekek igényeire szabva. Felcsillant a remény, hogy az A…CDEFGH helyett újra teljes lesz a sor. ABCDEFGH!
Az elkészült tervekben két új tömb szerepelt: az Új B-épület – Sürgősségi–Sebészeti és fekvőbeteg tömb, valamint az előtte emelkedő "C" jelű új belgyógyászati szárny.
A B épület terve meseszerű volt. Helikopterleszállóval a tetején és földalatti parkolóval alatta. A földszinten járóbeteg- és sürgősségi ellátók, felette műtők, intenzív osztályok, rehabilitáció – majd a magasabb szinteken fekvőbeteg részleg, tantermek, konferenciatermek, étterem és játszóterek, tetőkertekkel – igazán a gyerekek és a szülők igényei szerint tervezve.
És a kivitelezés? Az I. ütemet – a B épületet – végül megnyerte a közbeszerzést a ZÁÉV Építőipari Zrt. és az Épkar Zrt., ám a költségek a becsült 21 milliárd forint helyett 31 milliárd nőttek – tízmilliárddal drágábban vágtak volna bele a munkába.
Itt kellett volna a mesének új fejezetet nyitni: kapavágás, alapozás, falak emelkedése… De nem ez történt.
Egy régi mondás úgy tartja: "A papír mindent elbír." Ez most igaznak bizonyult. A tervek ott maradtak; az építkezés nem kezdődött el. A B épület nem nőtt ki a földből. A drága látványtervek, korszerű koncepció, a közbeszerzés – mind porló emlékké szelídültek. A történelem ismétli önmagát. Minden pont úgy történt, mint a 70-80-as években. Legyen a Végrehajtó Bizottság vagy Közbeszerzési Döntőbizottság, legyen a Fővárosi Tanács, Önkormányzat vagy Minisztérium, legyen VII. ötéves terv vagy 2025-ös költségvetés, kerüljön 400 millióba vagy 31 milliárdba, a B-épület nem épül meg, az álom nem valósul meg. A legenda legenda marad.
Pedig valóság lehetett volna. Több is volt puszta tervnél: gyermekek jövője, szakmai fejlesztés, közösségi helyszín, a gyógyítás és a gyógyulás varázslatos kastélya, – de az ígéret elmerült a költségek és döntéshozatal útvesztőjében.
És most? A hely, ahol a B épület állhatott volna, továbbra is az üres vágyak és a parkoló autók tere. A mesének nincs igazán happy endje – de talán van feloldozása. Mert megmarad a remény, és az emlék, ami után újra lehet álmodni.
